Az 1980-81-es megyei első osztályú labdarúgó bajnokságot a Bajai SK nyerte. A Megyei Labdarúgó Szövetség átszervezés folytán a megyei I. és az NB. III. között új bajnoki osztályt, hozott létre, a Területi Bajnokságot, amelybe Bács-megyéből a Bajai SK, Kun Béla SE. ,Lajosmizse, Tiszakécske, a Kecskeméti TE és a Jánoshalma került. A kiesett Honvéd Radnóti SE, a Kiskunhalasi MEDOSZ és a Fajsz osztályozó mérkőzéseket játszott a megyei területi bajnokság második helyezettjeivel, amelynek eredményeként az osztályozók után bennmaradt a Kiskunhalas, a Radnóti SE, a Fajsz és a Gábor Áron SE. Felkerült a Tass és a Kecel együttese. 1981 augusztus l6.-án nekivágtunk a nyolcadik bajnoki évünknek a 16 csapatos első osztályban. A legjelentősebb változást Varga Imre távozása jelentette. Hosszú évek eredményes munkája után – múlhatatlan érdemeinek elismerése mellett- barátsággal váltunk el, a Bajai TSZ SK vezetését vette át. Utódját nem volt nehéz megtalálnunk, hisz helyben volt Bujdosó Márton, aki szakértelmével fiatalon nevet szerzett magának a megyében. Jelentős változások történtek a játékos keretben is: Koprivanacz J. és Ikotity Dusnokra, Faddi I.(Szása) a Bajai TSZ. SK-hoz igazolt. Lógó András Sárbogárdon vállalt munkát, de az őszi szezon mérkőzéseire még hazajárt, tavasszal már a Sárbogárd csapatát erősítette. Leszerelt Németh Zoltán, nagy szükség volt rá a középpályán, s egyre több lehetőséget kapott az ifjúsági csapatból felkerült Hernádi, Faldum, Lógó Z.,Takács T.
A nyári felkészülés rendben megtörtént, s a csapat bravúrosan kezdett: Kiskunfélegyházán a Szövetkezeti SE-nél Sudár két találatával (1:2), itthon a Fajsz elleni presztízs találkozón (Bujdosó Márton korábbi csapata) Sudár most is eredményes volt, de Marusa bombagólja döntött (2:1). Hartán is helytálltunk, csak a 89. percben kapott góllal maradtunk alul (2:1). Tasson Sudár a legjobb napjaira emlékeztető módon villogott és négy góljával (1:4). Itthon a MEZŐFI SE ellen is az ő fejesgólja döntött (1:0). Kiskunhalasról is elhoztuk a két pontot: nem hittünk a szemünknek, hogy hat forduló után 1o pontunkkal az előkelő második helyen állunk, az ugyancsak 10 pontos Soltvadkert mögött. Érthetően jó volt a hangulat, s az öltőzőben az a szöveg ment, hogy „jó lesz visszafogni magunkat, mert még megnyerjük a bajnokságot”. Hamar kiderült, hogy ettől azért nem kell tartani, feltűnő kezdeti sikereinket gyászos sorozat követte. Kalocsán egy félideig tudtuk tartani magunkat, pontosabb játékuk elég volt a győzelemhez (2:0). Kiskunhalason a Gábor Áron SE-nél Marusa két gólja egy pontot ért (2:2). A következő két hazai találkozón még pontot sem tudtunk szerezni. Jellemző a mélyrepülésünkre, hogy még az utolsó helyen álló Radnóti SE. is el tudta vinni a két pontot. Izsák ellen sem termett babér számunkra (1:3). Kecelen is folytatódott a kínlódás, gólt sem tudtunk rúgni ((2:0). A következő héten fő címben hozta a Petőfi Népe, hogy „Sükösdön győzött a Kiskőrös”. Lógó A. és Reich gólja kevésnek bizonyult (2:3). A cím mégis csak azt sugallta, hogy többre tartottak bennünket a Kiskőrösnél. A lejtmenet Kalocsán a Szamuely SE-nél egy alkalomra megállt, Sudár és Takács góljaival végre nyerni tudtunk (1:2). ,Miskén esélyünk sem volt (3:0), akkor kezdték a környékről összerakni a később NB. II-ig jutó csapatukat, s már pénzért játszottak. A Soltvadkert elleni utolsó őszi találkozó 1:1-es döntetlenje vegyes érzelmekkel küldte téli pihenőre a csapatot és a szurkolókat A váratlanul jól induló kezdésnek nagyon gyenge folytatása lett. Kilenc fordulóban mindössze négy pont volt a „termésünk”. Mentség erre a példátlan sérülési hullám lehetett. Kalocsán Sudár (aki az első öt fordulóban 10 gólt szerzett és vezette a megyei góllövő listát), Tass ellen Bada, a Radnóti SE ellen Kovács M., Kecelen Lakner szerzett súlyos sérülést, Szabó (Johstonne) végig sérülten vállalta a játékot, Páncsicsot a teljes szezonban nélkülözni kellett A helyükre került ifjúsági játékosaink még nem tudták pótolni őket A felemásra sikeredett szezonban szerzett 15 pontunk a nyolcadik hely megszerzéséhez volt elegendő.
A tavaszt még mindig Páncsics és Bada nélkül kezdtük, viszont felépült Lakner és Kovács M. Március közepén leszerelt Radics Misi, vele feltétlenül erősödtünk. Az első helyen álló Soltvadkertre utaztunk, (indulásnak sohasem szerencsés) s egy sima hármassal tértünk haza. A folytatás itthon sem volt jobb, a „vizicsatából” a Kiskunfélegyházi Szövetkezeti SE jött ki jobban (0:1). igaz, hogy Marusa 11-est hibázott. A két elvesztett mérkőzés után látványosan magára talált a csapat, a következő nyolc fordulóban nem talált legyőzőre. Fajszon Németh Z. és Sudár góljaival (2:2), Harta ellen emlékezetesen heves összecsapások végén Rajcsits volt eredményes (1:0). Kecskeméten a Mezőfi SE-nél sem volt egyszerű: a 88.percben 1:1-es állásnál csak Faldum kapusnak volt bátorsága elvállalni a 11-est, pontos volt a végrehajtás és ezzel nyertünk 2:1-re.Tasson Lakner mesteri fejesgóljával tudtunk egyenlíteni (1:1). A 21. fordulónál tartottunk, onnan sehogy nem tudtunk feljebb kapaszkodni, annak ellenére, hogy 13 találatával Sudár vezette a megyei góllistát. Kiskunhalas ellen végre pályára léphetett Páncsics, de vele is csak 0:0-s döntetlenre voltunk jók. Kalocsán sem ment a góllövés, itt „FORTUNA” volt kegyes hozzánk, Nemes öngóljával elhoztuk a két pontot. A Gábor Áron SE ellen már igazi jó futballt láthatott a hazai közönség: Sudár, Rajcsits és Németh Z. is betalált (3:0). A Radnóti SE-nél Sudár góljával sokáig vezettünk, de vége 1:1 lett. Izsákon aztán megszakadt a szép sorozat, nagyon jó gárdájuk még versenyben volt a bajnoki címért, a 4:1-es vereségünk azért sok volt, leértékelte eddigi teljesítményünket. Kárpótlásként itthon Sudár 89. percben fejelt góljával visszavágtunk az őszi keceli vereségért (1:0). A bajnokság záró szakaszában gyengélkedtünk, az utolsó három fordulóban egy pontot szereztünk, a Szamuely SE ellen (0:0), Kiskőrösön fájó (3:0), Miskén végleg nem volt ellenszerünk a túlerővel szemben (4:0).
Az évzárás lehetett volna jobb is, de a megszerzett 8. hely reális. A bajnokságot Soltvadkert nyerte 47 ponttal, mi a 3o mérkőzésből 11-et megnyertünk, 7 végződött döntetlennel és 12 vereséggel, ami közel 5o %-os teljesítményt jelent. Kitűzött célunk a 4-8.hely valamelyike volt, amely az alsó határértékkel valósult meg.
A hazai góllövő listán 16 találatával Sudár volt az első (az első hat mérkőzésen tízet, a további 24-en csak hatot szerzett), őt Marusa követte hat, Rajcsits 4 góljával.
Az év játékosa Lakner Menyhért lett, a második legjobb teljesítményt Szente, a harmadikat Németh Zoltán nyújtotta.
A szokásos évértékelő összejövetelen Bujdosó edző az eredménnyel elégedett volt, de a játékkal nem. Kifogásolta az edzés látogatottságot, a hétvégi kimaradásokat, a legnagyobb gondot mégis ifjúsági és serdülő csapatunk folyamatos gyengülésében látta. Aggodalma harminchárom év múltával is naprakészen aktuális!
Sükösd, 2015 április
Varsányi József
