Egy áprilisi szombat a Balaton körül
A legelső Balaton körüli túra a Föld Napja alkalmából 2000. április 22-én került megrendezésre. A Zöld Szív Természetvédő Mozgalom keltette életre. Felkerestek néhány siófoki bringást, hogy vajon hány nap alatt lehet megkerülni a Balatont kerékpárral. Valószínűleg ők először két-három napra gondoltak, de ez igen gyorsan leredukálódott 12-14 órára. Mint utólag kiderült a túra -a leglassúbb bringáshoz alkalmazkodva is-, 15-20 km-es átlaggal, 6-7 pihenővel kényelmesen teljesíthető, reggel 6 órás indulással, este 21 óra körüli érkezéssel. A táv 206 km. Jómagam 2010-ben hallottam erről a kihívásról, egy kollégámtól. Pár nap gondolkodás után úgy döntöttem nekivágok én is, munkatársaim társaságában. Meglepően könnyedén sikerült legyűrni a távot, ezért döntöttem úgy, hogy következő évben is ott a helyem. Idén a nádudvari bringásokkal és Kernya Gabi barátommal vágtunk neki a távnak.
(Kattints a képekre!)
Ahogy már tavaly is, most is Balatonföldvár adott helyet a rendezvénynek. A nyugati strandról rajtolt a mezőny és futott be ide. A hosszú táv mellett egy kiskör is elindult, azoknak akik úgy érezték, nekik az is elég nagy kihívás. Ez 85 km hosszú, Tihanynál komppal rövidítettek. A strand területén, amíg a túra zajlott, egész napos színes program várta a kicsiket és nagyokat egyaránt. Ügyességi verseny, bringás akrobata bemutató, játszótér.
A reggeli 6 órás indulást még kicsit csípős, hűvös időjárás kísérte, de ez április közepén nem meglepő. Példás szervezés és rendezői munka biztosította a feltételeket a nyugodt és biztonságos haladáshoz. A kiépített Balaton körüli kerékpárúton, valamint alsóbbrendű utakon kerültük körbe a magyar tengert. Több motoros rendező, és rendőrök zárták le az utakat amerre haladt a bringás konvoj. Idén már 1200 résztvevő volt a túrán. Az első rövidebb megálló kb. 40km után Balatonkenesén volt. Lassan melegedett már az idő, lekerülhetett a hosszú nadrág.
Negyedórás pihenő után indultunk tovább. A jó társaság és hangulat mellett nem is törődtünk azzal, hogy milyen sok kilométer van még előttünk. A szervezőség csak egy valamire nem volt képes. Sajnos a vonatot nem tudták megállítani, ezért pár alkalommal összetorlódott a csapat. Ilyenkor, és a pihenőkön látszódott igazán, milyen sokan is vagyunk.
Újabb 40km után az első hosszabb megálló Balatonfüreden volt. A táv 1/3 részénél. Itt reggeliztünk. Frissítő ásványvízzel tölthettük fel a kulacsokat a kísérő autóknál, ahol osztották a reggelire járó mini pizzákat is.
Aki szereti a természetet, azt ez a magával ragadó vidék igazán rabul ejti. Nagyon jó érzés volt, hogy amerre haladtunk a Balaton partján, mindenhol integettek, tapsoltak nekünk, bíztattak minket. A zánkai táborhoz érve a nap is kisütött, s egy rövid szünetet tartottunk, össze kellett várni a csapatot, ugyanis pár kilométer erejéig a főúton kellett haladnunk, amit a rendőrség erre az időre lezárt a számunkra. Nos, itt azért hallottunk kevésbé bíztató szavakat is kedves autós „barátainktól”.
Következő gyors megállónk Badacsonytomajnál volt. Fújtunk egyet, hiszen várt ránk a hegy. Badacsonyt a város fölötti Római úton kerültük meg, ami egy igen jó próbatétel volt, embernek és bringának egyaránt, a hegyre való felkapaszkodás miatt. A hegyről legurulva jó lendületet kapott a konvoj, viszont egy vonat miatt újból összetorlódott a népes sereg. Azt mondták a rendezők, hogy azokon a helyeken, ahol szűk volt az út és csak kettesével tudtunk haladni, kb. 8km hosszú volt a sor. Érdemes lett volna fentről megnézni.
Utolsó hosszabb pihenőnket Gyenesdiásnál tartottuk. Ekkor már jelentkeztek kisebb-nagyobb problémák, az ember hátsó fertálya környékén. Viszont ez várható volt, hiszen 140km már a hátunk mögött volt. Ami már azt jelentette, hogy a táv 2/3-nál tartunk. Megint kaptuk a mini pizza adagunkat, töltöttük fel a kulacsokat, lelazítottuk, lenyújtottuk izmainkat, rápihentünk az utolsó szakaszra. Ez a vidék, már a Balaton déli partja volt. Balatonberény, Balatonfenyves, Fonyód, stb. Errefelé már a fáradság jelei is jelentkeztek, és célszerű volt az ülésen nem megmozdulni, mert az már igen-igen kellemetlen volt. De a hangulat ennek ellenére ugyanolyan jó volt, s a fáradtság még jobban kihozta az emberből a poénokat, vicceket. Sokat gondolkodtam, hogy jó lenne ha jövőre többen jönnénk Sükösdről. Sok embert látok hobbiszerűen biciklizni a községünkben is. Hogy összevárjuk a csapatot és egyszerre érjünk célba, egy utolsó megállót ejtettünk Fonyódligeten. A már fáradt társaság frissítőt vételezett, elvégezte szükségleteit, egy-két falat csokit vagy maradék szendvicsét megette és várta az indulást. Be kellett kapcsolni a világítást és nekivágtunk az utolsó 38km-nek.
Balatonföldváron óriási ünneplés várt minket. Hangos zene, üdvrivalgás, és egy jópofa műsorvezető bíztató szavai mellett érkeztünk vissza a földvári strandra. Szívet melengető érzés volt. MEGCSINÁLTUK! Hangzott innen-onnan a kiáltás, pacsiztak, összeölelkeztek a résztvevők. A regisztrációnál kapott karszalagért, pedig megkaptuk a jól megérdemelt gulyáslevest.
Jó érzés volt, hogy ismét körbementünk. Csak bíztatni tudok mindenkit, hogy jövőre tartson velünk. Nem fogja megbánni. Ha valakit érdekel nyugodtan keressen fel. Várom az érdeklődőket! BRINGÁRA FEL!
Faddi Krisztián /Szasa/
