10 nap a természetben, avagy mi fán terem a cserkésztábor?




10 nap a természetben, avagy mi fán terem a cserkésztábor?

 

                Aki már megtapasztalta, hogy milyen érzés a természetben, egy önmagunk által felépített táborban, jó társaságban eltölteni 10 napot, az tudja mit jelent ez a szó – cserkésztábor. Mi, akik már lassan 10 éve táborozunk minden nyáron, elképzelni sem tudnánk a nyarunkat nélküle. A cserkésztábor a fő esemény minden cserkész életében, mely megkoronázza az évet.

                 De hol is voltunk idén? Egy nyugodt kis réten Szuha és Mátraalmás között az erdőben. S ezt a helyet 10 nap alatt az otthonunkká tettük. Mint minden évben, idén is előreutazott pár nagylány és nagyfiú, hogy elkezdjék az építkezést, s kiásott latrinával, felhúzott fürdősátorral várják a kisebbeket. Ám az építkezés közel sem merül ki ebben a tábort megelőző pár napban. Augusztus 7-én megérkeztek a táborozók, akik több mint fél napot utaztak ahhoz, hogy elérjék a célt. Idén indiános volt a keretmese. Mi, nagyok, akik már ott voltunk, indiánnak öltözve, egy történetbe ágyazva fogadtuk őket. Mindenki választott magának indián nevet, és kapott festett csíkokat az arcára. S így, hogy végre együtt volt a nagy csapat, folytatódhatott az építkezés, most már mindenki aktív részvételével. S mik kerültek ki a kezünk alól? 4 kabinos fürdősátor, külön lány-és fiúlatrina, szerszámtartó, csöpögtető az elmosogatott edényeknek, kukák és kézmosók, hirdetőtábla,a sátrak előtt cipőtartók, kilátó a kisebbeknek s végül de nem utolsósorban zászlórúd és kereszt, hogy legyen hely, ahol megtarthattuk reggeli és esti zászlószertartásainkat. S ezek legtöbbjéhez nem kellett más, mint fa, melyet a földön találtunk az erdőben, madzag, fólia, sok ügyes kéz és akaraterő. S mivel mindez a birtokunkban volt, gyönyörű kis tábort építettünk magunknak.

Míg a tábor nem állt kész pompában, addig annak tökéletesítésén fáradoztunk, de hogy ne csak vég nélkül építkezzünk, a munkát programok színezték. A vezetők tartottak nekünk elméleti képzéseket a régi dakota indiánok életéről, munkájáról, vándorlásairól és harcairól. Máskor énekeltünk, játszottunk, és túráztunk a környéken.

Pár nappal a táborba érkezésünk után egy nagyobb lélegzetvételű túrára szántuk el magunkat. Mindenki bepakolt a táskájába hálózsákot, polifoamot, váltóruhát, ugyanis a napi kilométerek megtétele után a szabadban éjszakáztunk. Első nap erőt próbáló volt a terep, ugyanis8 kmalatt700 méterszintkülönbséget tettünk meg. A látványért azonban megérte, mert gyönyörű tájakat csodálhattunk meg, miközben felfelé baktattunk a hegyen. De az éjszaka folyamán többé-kevésbé sikerült kipihennünk magunkat, s másnap már fitten és üdén vágtunk neki a hazafelé útnak, s 3 órára már vissza is értünk a táborhelyre. Addigra az ottmaradt vezetők felállítottak a tábor közepére egy keretmesébe illő indián totemoszlopot, melyet a tábor nagyjai a saját kezükkel készítettek egy erdőben talált csertölgyből.

                A tábor ötödik napján kibővült a csapat, ugyanis becsatlakozott hozzánk 30 kiscserkész. Ezzel teljessé vált a tábor. A kicsik indián neveik elmondásával csatlakozhattak a Nagy Préri törzséhez, melyet 70 indián alkotott. Zsivajunktól volt hangos az egész erdő. Esténként tábortűzzel zártuk a napot, melyen az őrsök műsorokkal szórakoztatták egymást, s a műsorokat a tábortüzet vezető mesebeli alak telitűzdelte különféle kacagtató játékokkal és énekekkel. Egyik ilyen tábortűz alkalmával a nagyobbak meglepték a kicsiket egy meseerdővel. Ez abból áll, hogy kisebb csoportokban végigmennek egy tábor körüli útvonalon, s különböző állomások tördelik meg az utat, ahol mesefigurák adnak elő egy rövid jelenetet a meséből. A kicsik ezt kimondhatatlanul élvezték.

                Oldalakon keresztül írhatnánk még, mennyi színes programban vettünk részt, s milyen mindenkit megmozgató közösségi élményeket tapasztaltunk meg a 10 nap folyamán, de ezt leírni nem lehet. Számunkra ez egy életérzés. Távol a mindennapi értelemben vett civilizációtól, a luxuscikkektől, kullancsok és szúnyogok között, esőben, sárban, hogy ha kell - de együtt. A tábor alatt egy összetartó csapat alakul a résztvevőkből, ahol a nagyok segítik a kicsiket, s egy emberként mozdulunk meg, ha esik az eső, és fóliázni kell a sátrakat. Olyan jó megtapasztalni ezt. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Úgyhogy aki a beszámoló alapján kedvet érez magában, s szeretné személyesen is megtapasztalni, hogy milyen az erdőben egy új otthont találni, ahonnan a 10 nap elteltével nem akar hazamenni, az jöjjön el jövőre. Mi várjuk.

                                                                                                                                                                                                               Koch Dorka                                                                                                        Szebelédi Annamária                                                                                          Szebelédi Viki



2014-07-07 11:02


Vissza