Az idők során mindig akadnak emberek, akik a futballcsapat gondjait a vállukra veszik. Előbukkannak új arcok, akik makacs elszántsággal, időt és energiát nem kímélve viszik tovább a sokszor hálátlan ügyet. Ők a megszállottak!
Közülük egy volt Jónás Márton, aki 1950-ben került Sükösdre, miután politikai okokból elbocsájtották a császártöltési jegyzői állásából. Az állami gazdaságban kapott munkát, s 1952-ben családjával együtt Sükösdre költözött. Pógyor Sándor barátjaként, aki a paprikamalom, egyben a gazdaság igazgatója is volt. Hamar a futballcsapat közelében találta magát. Rövid idő után ő lett a sportkör első embere. Nagy ambícióval és nagy tervekkel látott munkához. Kiemelkedett az akkori vezetők sorából, tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. Felnéztünk rá és tiszteltük. Megkövetelte a rendet, fegyelmet és a pontosságot. Sokat köszönhetünk neki! Keze nyomát őrzi a mai sporttelep. Múlhatatlan érdemei vannak a sükösdi futball felemelkedésében, a feltételek megteremtésében. Több mint 60 éve vagyok valamilyen formában a csapat közelében, ezért teljes biztonsággal állítom, hogy azokat a „cölöpöket”, amelyre a sükösdi futball építkezik ő verte le! Az utókor hálájával írom le: Köszönjük Marci Bácsi!
Céljai között egy új csapat, új pálya és új öltöző létrehozása szerepelt. E hármas feladat megvalósítása 1952-ben indult, ma – terjedelmi okok miatt – a pályaépítésről lesz szó. Az új pálya helyét sokáig keresték, végül a jelenlegi mellett döntöttek. Ez a terület elhanyagolt, gondozatlan faluvég volt. A több méter mély homokgödrök között szemétdombok, szárkúpok, trágyarakások éktelenkedtek. A közeli házak birkái, kecskéi próbáltak megélni a mindig kopár buckákon. A közel kéthektáros területet „dézsma gödörnek” – nyilván a múltbéli szerepe okán. Itt búgott nyaranta a cséplőgép, a hátrahagyott szalmakazlak még évekig itt roskadoztak. Elképzelni is nehéz volt, hogy itt pálya épüljön. Ez csak Marci Bácsi fejében létezett. Állami gazdasági pozíciójából el tudta érni, hogy a tereprendezéshez lovas fogatokat és munkásokat kapjon. De itt szorgoskodtak ásóval, lapáttal a csapat tagjai és a falú lelkes szurkolói is. Böröcz Jenő mérnök irányításával eltűnt a mai Újvári utca felöli domb egy része. A gödröket feltöltötték, az egyhektáros sima területen négy karó leütésével kitűzték az új pálya helyét. A füvesítés nagy gondot okozott, mert víz nem volt, az öntözést az égiekre bízták. A sok nehézség ellenére a pálya elkészült és ünnepélyes átadására 1953. augusztus 20-án került sor az „öregek” és fiatalok közötti mérkőzésen. A résztvevőket az alábbi fénykép őrzi:
Álló sor (balról jobbra): Jónás Márton, Fontányi Lajos, Dunai József sportvezetők. Dancsa István, Bujdosó József, Lógó János, Friedrich Ádám, Rácz József, Aladics Antal, Farkas György, ismeretlen, (valószínű, hogy vendég) Béregi György.
Középső sor: Radics Mihály, Nánai Albert, Kozma András, Veszelovszki János, Kusztor Mihály, Marusa Ferenc.
Lent: Kernya Ferenc, Bajai Péter, Varsányi József, Bánkúti (Brachinger) Dezső, Bujdosó Muhály, Czobor János, Lógó András.
Varsányi József
