15. rész




Az 1977-78-as bajnoki évet már az előző két év tapasztalatával kezdtük, a változatlanul huszas létszámú megyei első osztályban. Eredményeink alapján bízhattunk abban, hogy hosszabb távon is tagjai maradunk, hiszen olyan versenytársakat előztünk meg, mint Kiskőrös, Kunszentmiklós, Kecel, Hajós és Érsekcsanád, ezek kiestek. Visszajött az NB. III-ból a Kiskunhalas és Jánoshalma, felkerült Császártöltés, Tiszakécske és a Bajai Tsz. SK. A nyári felkészülés legnagyobb eseménye az edzőváltás volt.  A megyében egyre jobb nevet szerző Bujdosó Mártonra szemet vetett a Fajsz és „elcsábította”. Fejes Gábor a jövő nagy terveihez őt találta alkalmasnak. Helyére visszajött, úgyis mondhatnám, hogy „haza jött” korábbi sikereinek színhelyére Bajáról Varga Imre. A játékosállomány Lógó András visszatérésével,  Koprivanacz János és Vetró Tibor leigazolásával bővült.

Kalocsán 5oo néző előtt kezdtünk, de a rajt nem sikerült. Kovács M. góljával ugyan 8o percig vezettünk, a hajrában elfáradtunk és kaptunk még kettőt. Sokkal jobb volt viszont a folytatás:  Koprivanacz J. Tiszakécske ellen bemutatkozásként  duplázott, amit Lógó  A. eggyel meg is toldott. A következő, kiskunhalasi szereplésünk a forduló szenzációját hozta.  A tavaly  még  NB.III-as  sztárokkal  ( Karsai,  Szőke,  Mészáros,  Agócs  ) felálló hazaiakat  Evanics  és  Páncsics  góljaival   2:0-ra  múltuk  felül, ami vezető cím lett a PETŐFI NÉPÉBEN, ugyanígy nagybetűs hír az akkori NÉPSPORTBAN is,  amire azóta sem volt példa. A mérkőzés után odajött hozzám Virágh István edző, gratulált és a következő mondattal köszönt el: „csalódott vagyok és irigylem ezért a fiatal társaságért, de fogadjon el egy jó tanácsot – ez a romlatlan, tiszta szellem addig marad fenn, amíg az első forintot a zsebükbe nem teszik, onnan már nincs visszaút”.  A tapasztalt tréner a futball jövőjéről beszélt, ami a maiaknak már értelmezhetetlen. A váratlan siker után nagy várakozás előzte meg a Baja elleni találkozót is, 88 percig nyerésre álltunk, de az újabb bravúrt Kemény egyenlítő gólja elrontotta. A két kapus Szente és Gilián végig parádézott, nagy napjuk volt (1:1). A folytatás vegyes képet mutatott: Kecskeméten, a Honvéd Mezőfinél gólt sem tudtunk rúgni (o:3), Izsákot már jó játékkal vertük 2:o-ra. Kiskunfélegyházán 7oo néző volt kíváncsi a Sükösdre, de a jónéhány NB. I-es szintű játékost felvonultató Kun Béla SE.túl nagy falat volt számunkra. Kisznyér maga háromszor vette be Szente kapuját (az Újpesti Dózsában folytatta), a vége 5:1  lett, de a helyi tudósítás szerint csapatunk így  sem keltett csalódást. Garán már könnyebb volt a lecke, elhoztuk a két pontot (2:o). Jánoshalmán nem volt esélyünk, (o:3), s a legendás nevek közül csak néhányat említek meg: a kapuban Csernák, a mezőnyben Maráczi, Fenyvesi III., Fenyvesi IV., Csermák, Faddi. A 1o. forduló már csemegét  ígért: a  Sükösd-Fajsz találkozó a két edző presztízsén túl megkülönböztetett figyelem kísérte Fatér  Károlynak, az egykori válogatott kapusnak a szereplését is. Megmérettetésére Herner vezető gólja után került sor: a Kollár buktatásáért megítélt 11-est Kovács M. hidegvérrel helyezte, (inkább gurította) a kapu közepébe. A játékvezető valami hibát látott és megismételtette, Mihályt ez sem zavarta, másodszor is elfektette a válogatott kapust és ugyan oda helyezte (1:1). A döntetlen nagy sorozat kezdetét jelentette, a következő kilenc fordulóban veretlen maradt a csapat. Kalocsán a Szamuely SE. ellen (3:1), Tompán (2:2). Itthon, a Gábor Áron SE. elleni mérkőzésen virágcsokorral  búcsúztattuk a katonai szolgálatra bevonuló mesterlövészünket Marusát  ( Bicét), amit a gólzáporos  találkozón (9:1) három góljával köszönt meg. Baján, a Tsz. SK.-nál nem volt gond (2:1), ugyanígy Vaskúton sem, ott (3:1), Soltvadkerten (3:o), Császártöltést kiugróan jó játékkal vertük 4:1-re, ez Bácsalmáson is folytatódott a Lógó testvérek három góljával, (András 2, János  1 ). Az utolsó fordulót már decemberben játszottuk, dermesztő hidegben, fagyos pályán, mégis magas hőfokon, Lajosmizse ennek ellenére el tudta vinni a két pontot (1:2). Az őszt egységes, nagyon jó szellemű csapattal, 25 ponttal zártuk az ötödik helyen, az ugyancsak 25 pontos negyedik, Kiskunhalas után.

Ifjúsági   csapatunk minden várakozást  felülmúlva Baja mögött, a második helyen fordult.

Amilyen jól futott a csapat szekere ősszel, annyira megrekedt a tavasz elején. Az első fordulóban nem sikerült visszavágni Lajosmizsének (o:2), Kalocsának már igen, (3:2). A következő három mérkőzésen gólt sem tudtunk rúgni, ami akkortájt ritka jelenségnek számított. Tiszakécskén (o:1), itthon Kiskunhalas ellen (o:1), Baján is (o:1). A Mezőfi SE.-nek Páncsics és Evanics végre betalált (2:o), Izsákról 4:o-ás súlyos vereséggel tértünk haza. A Kun Béla SE. 2:o-ás győzelmével számolni lehetett, fölényes, 16 pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot. Garán biztos 3:1, Jánoshalma ellen nagy meccsen nyerni tudtunk 2:o-ra. A fajszi Bujdosó-Varga visszavágón egy félidőre voltunk jók, Herner mesterhármasára,s végén Kalmár góljára csak Evanics és Németh tudott válaszolni  (4:2). Marusa már a Kalocsai Honvéd színeiben érkezett a hazai pályára, karcsún és jó formában, gólt ezúttal nem rúgott, ettől megkímélt bennünket, helyette megtette ezt egyik kiváló hátvédünk (o:1). Az eddig billegő, vegyes eredményekkel tűzdelt mérleg a hátralévő hét mérkőzésen jó irányba fordult. Öt hazai találkozón nyerni tudtunk: Tompa ellen 2:o, Bajai Tsz. SK. 2:1, Soltvadkert 2:o, Bácsalmás 3:0. Döntetlen idegenben Kiskunhalason a Gábor Áron SE (1:1), és Vaskúton (2:2).  Nagyon kellemetlen verség Császártöltésen (0:3).

A kiváló őszi és halványabb tavaszi szereplés ellenére jó évet zártunk, a 8. helyen végeztünk 42 ponttal, 66 rúgott és 52 kapott góllal. A góllövőlista élén Evanics végzett 12, őt Marusa követte 9 (fél szezonban érte el), a harmadik helyen Lógó András és Koprivanacz János végzett egyaránt 7-7 találattal.

Ijfúsági csapatunk Kámán László vezetésével volt sikeres 46 ponttal 77:25-ös gólaránnyal 4. lett. A bőséges góltermés szerzőiről a fellelhető adatok hiányosak. Lógó II. 12, Kernya és Ribár 11-11 találata dokumentált. Az évzáró értekezleten Evanics Zoltánt választottuk az Év Játékosának. A csapat jutalma egy kirándulás lett az akkori Jugoszláviába, Svetozar Miletics-re az „FK Jedinstvo” nagyvonalú vendéglátását élvezhettük. Velünk tartott a Hosszúhegyi Állami Gazdaság öregfiúk csapata is. A zombori „ Szomborszke Novine” című lapban a két csapat fényképével  az alábbi szerb nyelvű tudósítás jelent meg:

„Színvonalas és érdekes nemzetközi futballtalálkozó.”

„A Svetozar-Miletics-i futballtalálkozón mégegyszer bizonyítást nyert a barátságos együttműködés a helyi és a Sükösd kisváros csapatai között. A fő mérkőzésen összemérte erejét a Jedistvo Svetozar-Miletics és a Sükösdi Medosz.  Szép és érdekes játék után a vendégek 2:1 (2:0) arányban győztek. A győztesek góllövői Evanics és Páncsics, a legyőzöttekét Szabics érte el. Az előmérkőzésen találkozott az OOVP Mezőgazdasági Üzem és a Sükösdi Állami Gazdaság együttese, itt a hazaiak győztek 3:2-re. Góllövők: Horváth (2), F. Szabics. A vendégek  2 gólját Nagy István lőtte.”

A „3. félidőt” a vendéglátók nyerték fölényesen, nekünk nagy veszteségeink voltak, mert a tósztokhoz kitöltött 2 dl-s pohár konyak felhajtása a barátság megerősítésére illő és elvárható volt.

Varsányi József

A képaláírás szövege: A sükösdi futballisták a vendéglátók társaságában.


2014-09-08 23:41


Vissza