Az 1977-78-as bajnoki év kiváló őszi szereplését mérsékelt tavaszi követte, így az évzáró, egyben a78-79 es nyitó értekezleten az eddigieknél keményebb hangvételű volt az értékelés. A megszerzett 8. helytől többet várt a vezetőség és a nagyszámú sükösdi közönség is. Nagy fogadkozásokkal és kemény munkával telt a nyári felkészülés, továbbra is Varga Imre edző vezetésével. A 20-as mezőnyből öt kieső volt: Bácsalmás, Tompa, Gara, Vaskút és a Bajai Tsz SK. Felkerült két honvéd csapat, a Radnóti és a Gábor Áron SE, a Kecskeméti TE (jelenleg az NB I-ben szerepel), Harta és Érsekcsanád. A játékos állományunk bővült: Kocsis Csabát, Baros Tibort és Reich Zsoltot igazoltuk. A szezont a frissen felkerült és sikerre éhes szomszédoknál, Érsekcsanádon kezdtük 600 néző előtt. A rangadó hazai szereplői között olyan kiválóságok bontogatták szárnyaikat, mint Csordás, Marinkó, Tüske, Boros, vagy a Koszorús testvérek. Izgalmakból ez alkalommal sem volt hiány, végül Evanics találata döntött, nyerünk 1:0-ra. A folytatás sem maradt el a várakozástól, Császártöltés érkezett, Páncsics vezető gólját Evanics mesterhármasa követte, így 4:1-el távoztak. A lendület Halason a Gábor Áron SE-nél még tartott (0:3), de a következő háromnál már elfogyott, egy-egy góllal elvesztettük: Lajosmizsén és Izsákon egyaránt 1:0, Jánoshalmával az utolsó percekig 2:2-re álltunk, amit Fenyvesi III. még eggyel megtoldott, így 2:3 lett a vége. A hetedik fordulóban nagy feladat előtt állt a csapat: 1100 néző előtt kellett bizonyítania, hogy talpra tud állni. Itt már épült a Rónai edző által messzire jutó „Nagycsapat”, (Gilián, Molnár, Márity, Petresevics, Glavatity és a többiek). A bizonyítás egy 0:0-ás döntetlen erejéig sikerült, ami akkor nagy szó volt! Kiskőrösön viszont már önmagát múlta felül a csapat: olyan játékot produkált, amiért egy bajnokesélyest is meg lehetett volna süvegelni. A hazai közönség nem hitt a szemének: Evanics (3) Páncsics és Németh góljaival 5:1 javunkra! A látványos siker doppingként hatott a következő három fordulóra is: Hartát 4:1-re, Tiszakécskét 1:0-ra, a Radnóti SE-t 3:1-re múltuk felül és az ötödik helyre tornáztuk fel magunkat. A következő két meccsen adós maradt a csatársor, a Mezőfi és Kun Béla SE ellen 1:0-ás vereséget kellett elkönyvelni. Kalocsán a Szamuely SE-nél Kovács Misi két gólja két pontot ért (0:2). Kiskunhalas visszavágott a tavaszi vereségükért (1:2), Fajszon 1:1-es döntetlent értünk el, a szezonzárónak (hitt) mérkőzésen Kocsis góljával legyőztük a KTE-t 1:0-ra és 21 pontunkkal a 10. helyen vártuk a tavaszt. Ifjúsági csapatunk a 7. helyen fordult. Már a KTE ellen is téli zimankóban játszottunk, de a Szövetséget ez nem zavarta,- és december második hetében előrehozta a tavaszi első fordulót, az ellenfél ennek megfelelően Érsekcsanád volt. A havas, csúszós talajon Páncsics (2) Kernya T. és Marinkó öngóljával simán vettük az utolsó akadályt (4:1), ami mégis csak tavaszt hozott a kitartó 2oo sükösdi nézőnek. A téli-tavaszi rajt ettől jobban nem is sikerülhetett volna.
Rövid pihenő után, január második hetében indult a téli felkészülés, a hótaposás. Varga Imre edzői felfogása szerint mindennek alapját a tökéletes fizikai állapot képezte és minden más csak ezután jött. Kedvenc terepe a Veréb-tanya, le és föl a végkimerülésig. Február közepén már kupameccset játszottunk Hercegszántón, a március 11.-i nyitányon hiába kerestük Evanics Zolit, januárban behívót kapott Kiskunfélegyházára, ahol már régen „várólistán” volt és a Kun Béla SE játékosa lett. Azt már akkor tudtuk, hogy őszi 12 gólját nehéz lesz pótolni. Viszont leszerelt és hazajött a korábbi évek gólvágója Sudár. Bogárdi sérülése a múlt év szeptembere óta nem jött rendbe, helyére Lakner került és hosszú éveken át a középhátvéd posztján nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Biztos helyet harcolt ki magának Faddi II, egyre több lehetőséget kapott Kernya T. és Lógó II. A Gábor Áron SE-t fogadtuk, Sudár és Páncsics megrúgta tavaszi első gólját (2:0), Lajosmizsén változatlanul nem ment (1:2), az izsáki elfogadható 0:0- után, a listavezető Jánoshalmán 8oo néző előtt tisztesnek mondható eredménnyel , 4:2-re végeztünk. Kalocsáról a Lógó testvérek két góljával győztesen jöhettünk haza (0:2). Itthon, az első helyre is esélyes Bajával 75 percig versenyben voltunk, Kazal góljával elvitték a két pontot (0:1). A következő három döntetlen - (Hartán (0:0), hazai pályán Kiskőrössel (0:0), Szabadszálláson (2:2) - már jelezte, hogy támadósorunk Evanics nélkül nem ugyanaz. Tiszakécskén 900 néző volt kíváncsi a Sükösdre, szégyent nem vallottunk, de hálójuk érintetlen maradt, (1:0). A Mezőfi SE-t Kollár negyedik percben lőtt góljával már legyőztük (1:0) és utaztunk Félegyházára a Kun Béla SE-hez. A bajnokesélyes, kiváló honvéd együttes az utolsó 20 percben tudta bebiztosítani győzelmét. Evanics most is meglőtte a maga gólját, de már a sükösdi kapuba (4:1). Aki látta a Soltvadkert elleni hazai találkozót, máig emlegeti, hogy Szabónak az 5., Jagiczának a 7. percben lőtt góljával már 2:0-ra vezettünk, amit a vendégek nem tudtak elviselni. Meskó edzővel az élén nekiestek Radó játékvezetőnek, aki a 8. percben Csomát, a 9.-ben Szávait állította ki. Ezzel kezdetét vette a 80 percen át dúló „futballháború”. Ment az adok-kapok, Eiler szinte önkívületi állapotban játszott és két góljával kiegyenlített, s a végén még örülhettünk a 2:2-es döntetlennek. A Honvéd Szamuely SE következett, baloldalon a sükösdi Marusával, aki ez alkalommal nem volt tekintettel szülőfalujára. Lógó A és Szabó góljaira kétszer válaszolt (2:2). Kiskunhalason a végsőkig kiélezett küzdelemben Harsányi utolsó percekben lőtt gólja döntött (3:2). Az utolsó három mérkőzésre a csapat megingott, elvesztette tartását. A Fajsz nyerni tudott itthon 1:0-ra (Szabó már az első percben megsérült, Sudárt a 48.-ban kiállították), a KTE 2:0-ás hazai győzelme az erőviszonyoknak megfelelt, de nem így a császártöltési: a biztos kieső helyen álló csapat 2:1-es győzelemmel vett búcsút az első osztálytól. A gyengére sikerült záró szakasz csúnyán elrontotta az egész éves szereplésünket, a 12. helyen végeztünk. Ifjúsági csapatunk 6. lett.
A nyár most sem maradt esemény nélkül: Boskovics Jenő újságíró barátom közreműködésével vendégül láttuk a japán Világ Kupára utazó Magyar Ifjúsági Válogatottat, amelyet Erdei Pál MLSZ elnökhelyettes és Rákosi Gyula edző vezetett. Kapusok: Disztl P. (Videoton), Józsa (FTC), Védők: Mohácsi, Miklós (Újpesti Dózsa), Róth (Pécsi MSC), Sallai (Debrecen) Középpályások: Kardos (Ú.Dózsa), Pandúr, Dózsa (Bp. Honvéd), Paksi (MTK) Csatárok: Melis (Bp. Honvéd), Segesvári (Dunaújváros), Pölöskei (Rába ETO), Kökény (Csepel)
A bemutatónak számító találkozó 7:1-es vendéggyőzelemmel végződött, amit „válogatott szintű” baráti vacsora követett, s a dúsan terített fehér asztalnál már partnerek voltunk. Kardosnak, a későbbi sokszoros válogatottnak olyan emlékezetes maradt a kirándulás, hogy ahányszor összefutott Boskoviccsal – az első kérdése mindig az volt: JENŐBÁ ! MIKOR MEGYÜNK SÜKÖSDRE?
Sükösd, 2014 augusztus
Varsányi József
Fényképek:
Sükösd (fehér mezben) balról jobbra: Szabó A., Szente I., Bada P., Jagicza J., Páncsics J., Kovács M., Kernya T., Lógó A., Radics M., Szeitz I., Reich Zs., Pesti F., Németh Z., Kollár A., Faddi II. J., Kovács J., Sudár J., Bogárdi L., Marusa J.
Piros mezben: a Magyar Ifjúsági Válogatott.
