NEMZETI VÁGTA 2014




A Nemzeti vágta jó tanulság volt lónak és lovasnak is. Átéreztük egymás helyzetét, mert nekem a jobb vállam volt sérült, Mirza meg a bal elejét erőltette meg. Nagyon büszke vagyok, hogy "falusi ápolónőként", a lovas körökben igazából "neve nincs"-ként kerültem a vágtára. Olyan emberek között versenyezhettem, akiknek hivatásuk, végzettségük, komolyabb, előéletük van a lovaglás területén.

A verseny már rosszul kezdődött. Sajnálatos módon olyan lóval kellett együtt futni a versenyen, akivel egy istállóban voltunk. Engem 10m hátrányból indítottak, mert már annyira "mehetnékje" volt Mirzának, az istállótársak hűen bevárták egymást, így ballagtunk be kényelmesen a célba. Vigasz a dologban, hogy a futott időt összemérve, a 72 induló lovas közül még így sem a legutolsók között kullogtunk. Végeredményben a lovak kitűnően teljesítettek, nekünk pedig sok-sok tanulságot jelentett ez a futam. Bízom benne, hogy lesz még lehetőségem indulni a vágtán és akkor majd az itt szerzett ismereteimből, tapasztalatomból előnyt kovácsolhatok. A versenyen nagyon sok tehetősebb lovas indult, velük ellentétben. A mi szerény jelenlétünkkel azt szeretnénk bizonyítani, hogy kitartó munkával, a család támogatásával, versenypályás, tréneres edzések nélkül is, képesek vagyunk szép eredményre, csak kitartóan akarni kell. A legjobb példa erre, hogy amióta lovaglással foglalkozok, még nem volt olyan év, hogy valamilyen formában ne törtem volna össze magam azért az egy mondatért, hogy: "Csinálni, csinálni, nem csüggedni!"



2014-09-28 21:13


Vissza