Az első magyar „futball-matchet” 1897-ben vívták a Budapesti Torna-Club két csapata között. Hozzánk ez a nagyszerű játék, amely meghódította a világot 1931-ben érkezett. Állapota és fejlődése a mindenkori társadalmi-gazdasági viszonyoktól függött és függ ma is.Az első hiteles dokumentumunk az itt közölt fénykép, amelyet a második sor középső embere, Glásenhardt Ádám halála előtt adott át megőrzésre Késmárki Pálnak. Én tőle, a sükösdi futball örökös rajongójától és egykori támogatójától kaptam, mondván, hogy nálam jó helyen lesz. A képen az „alapító atyák” az akkori Levente Egylet zubbonyában feszítenek. Érdemes feljegyezni a játékosok foglalkozását, mert abból következtetni lehet arra, hogy a falu lakosságának mely rétegét fogta meg –ez eddig hallomásból, pesti kereskedők elmondásából megismert különös játék.

Az első próbálkozások a szomszéd községek csapataival történtek – nagyobb ünnepeken, alkalomszerűen. Az első sükösdi pályát szó szerint egy legelőn (amit akkor Borjújárásnak hívtak) jelölték ki a falu déli határában, a jelenlegi Deák F. és Petőfi S. utca végén. A két háló nélküli kapun kívül az ég világon nem volt semmi. A „Hőskor”-nak a világháború vetett véget. A háború után – ahogy visszatért az élet- visszatért a futball is. Elkezdődött a csapat újraszervezése. A kezdeményezők: Marusa András, Fontányi Lajos, Réty Pál voltak. A támogatók közül kiemelkedett a Lisztmalom: Arany Béla, Orbán Pál, Aladics Antal és Dunai József. A Paprikamalomból Pógyor Sándor, a Libateleptől Kirchnopf Tibor kereskedő, Horváth István hentes, Kurin János postamester adományaira mindig lehetett számítani. Szegény volt az ország, szegény volt a csapat is. A játékosok felszerelését egy garnitúra mez (szigorúan 11 db), ugyancsak 11 pár futballcipő és egy labda képezte. Öltözőül Kiesel Lajos kocsmája („Világközepe”) Balogh Györgyné (Mári néni) boltocskája, vagy Bajai (Topa) Péter bácsi családi háza képezte.

Maga a játék is kezdetleges volt. A mérkőzéseket gyakran helyi „civilek” vezették, akik a szabályokat alig ismerték. Ebből sok baj adódott-parázs vitákkal, kisebb nagyobb verekedésekkel. Az utazás lovas kocsikkal, biciklivel történt. Vidékre ajánlatos volt pumpát is vinni. De minden baj ellenére töretlen volt a lelkesedés. A mérkőzések után Bachmannék kocsmájában vigadtak, vagy vigasztalódtak. Néhány pohár sör után szólt a csapat indulója:

„Éljen az SSE. 1*,

Nincs nála jobb 11.

A meccset megnyerik,

A bírót megverik.

Ilyen az SSE. 1!”

(SSE-Sükösdi Sport Egylet)

Varsányi József