A téli pihenő jó alkalom arra, hogy visszalapozzunk és folytassuk a sükösdi futball történetét- ott, - ahol a múlt év októberi számunkban abbahagytuk. Csak emlékeztetőül: akkor a „Hőskor”-tól a világháborút követő évekig jutottunk el. A kialakulóban lévő csapatot a helyi tehetős mecénások tartották fenn, 1949-50-ig. A bekövetkező államosítások a volt tulajdonosoknak ezt már nem tették lehetővé. Zűrzavaros, kegyetlenül nehéz évek következtek. Az egyébként is szegény egyesületek a létükért küzdöttek – ugyanúgy mint a lakosság, de a futball ezt is túlélte, sőt! A hatalom rájött, hogy ezt a játékot érdemes megőrizni, mert ez a tömegek ópiuma. Ha vasárnap délután győzött a csapat, a következő héten elviselhetőbb volt kenyérért sorba állni. Elindult a nemzeti futball-láz. A válogatott csapatok sikerei elérték a legkisebb falut is, serkentették a vidék labdarúgását, így a miénket is. 1949-ben megalakult a Járási Testnevelési és Sporthivatal. 1950-ben a Járási Labdarúgó Szövetség, mellette a játékvezetők szövetségével. Szervezetté vált a bajnokság, ellenőrizték a pályákat, vizsgázott játékvezetőket küldtek.
Új fejezet kezdődött a sükösdi futball történetében is. Versenyképes csapatokat kellett csinálni. A korábbi „öregeket”: Pógyor Sándort (1918), Késmárki Józsefet (1922), Hirschenberger Józsefet (1925), Arany Bélát (1924), Janó Józsefet (1924), Laczi Józsefet (1924), Pusztai Mihályt (1924), Bajai Józsefet (1919), Rozmanicz Józsefet (1929), Bajai Pétert (1925), Dezsericzki Józsefet (1928), - minden tekintetben képzettebb, megfiatalított garnitúra váltotta fel. Nem is akármilyen! Egyébként máig érvényes az a tapasztalat, hogy a települések életében –úgy húsz-huszonöt évenként – feltűnik egy kivételes képességű társaság, s a fényképünkön felsorakozó legénység minden kétséget kizáróan az volt! Szerencsésen találkozott mindaz, ami eredményessé tehet egy csapatot. A sok közül csak egyet emelnék ki: az iskolázottság a futballban is kamatozik. Az nem árt, ha a fejekben legalább annyi van, mint a lábakban. Lógó János, Bujdosó (Babos) Mihály, Tajdina János Kalocsán, Lógó András Bácsalmáson , Marusa János Baján járt középiskolába. Pintér János tanár volt, Nagyi Mihály Kalocsán érettségizett. A diákok rendszeresen játszottak különböző középiskolás bajnokságokban. Városi szinten sajátították el a játék fortélyait és nagyon fiatalon váltak kiváló játékosokká. Ezt a „pluszt” itthon is hasznosították. A falusi „rúgd és fuss” stílust már átgondoltabb, bizonyos taktikai elemeket is felfedezhető játék váltotta fel. A játékmester Aladics Antal (mindenki Toncsi-bácsija) volt.A bajai MTE-ből került Sükösdre. Az akkori színvonalon mindent tudott a játékról. Mint ember is kiváló volt. Szellemisége meghatározó volt. Az általa vezényelt csapat hosszú időre nem talált legyőzőre a környéken. Fölényüket kétszámjegyű győzelmek sora bizonyította. Homokmégyen pl: 17:0-ra győztek.
A csapat tagjai: (balról jobbra)
Bachmann János csapatkapitány (1925) Lógó János (1932) Lógó András (1930) Pintér János (1921) Rácz József (1926) Marusa András csapatvezető, Nagyi Mihály (1929) Aladics Antal (1927) Farkas György (1925) Bujdosó Mihály (1930) Marusa János (1935) Tajdina János (1933) A képről hiányzik: Bujdosó József (1928) és Béregi György (1929)
Sajnos a többségük már nincs közöttünk. A hírnév amit a falunak szereztek- megmaradt! Vélem hallani üzenetüket az égi lelátókról a maiaknak: HAJRÁ SÜKÖSD!
Varsányi József
Varsányi József
