Az előző részben az 1966-70 közötti évek gyengélkedéseiről borongtam, de szót ejtettem bíztató jelekről is. A vezetőség (Borsay Győző, Lógó András, Lógó János, Varsányi József) kiegészült és megerősödött a falunkba érkezett fiatal állatorvossal, Dr. Maruzsa Vencellel és a Vörös zászló Tsz. Agronómusával, Dr. Laszinger Mihállyal. A feladat adva volt: a legrövidebb időn belül ki kell mászni a futballgödör aljáról és létrehozni a fejlődő nagyközséghez méltó csapatot, amely a helyi fiatalokra épül, s megfelelő képzés és elszántság mellett akarja a sikert, feljebb tud lépni a ranglétrán. Abban egységes volt az álláspont, hogy hosszú távra kell tervezni, s a már meglévő feltételeket tovább kell javítani. Futballberkekben máig vita van arról, hogy először legyen csapat és bizonyítson, s utána kapjon meg minden lehetséges támogatást, vagy fordítva: a jó feltételek előbb-utóbb magukkal hozzák a jó eredményeket is. Nos mi az utóbbi megoldást választottuk, s az idő minket igazolt.

1968 tavaszán hozzáláttunk a pálya felújításához. Máig él bennem az a pillanat, amikor Kovács Feri munkatársam nekiakasztotta az akkor legnagyobb teljesítményű traktorekéjét, s én rémülten követtem a barázdából felszakadó hantokat. A látvány ijesztő volt, a legszívesebben visszacsináltam volna mindent, de az eke haladt és visszaút már nem volt. A szántás befejeztével eldőlt, hogy mit kell tennünk a következő másfél évben. Először is rendezni kellett az irgalmatlan méretű felszaggatott táblákat. A „nagyolást” gépekkel, a finomítást hetekig tartó kézimunkával csináltuk meg. El kellett tüntetni a tarackot, és minden oda nem való kő, vas és csontdarabokat. Azután jött a gépi egyengetés, a gréder napokig dolgozott míg kialakult a közel végleges felület, amely tőzegborítást és műtrágyát kapott. Újabb tárcsázás és simítások után a magágyat négyzetméterenként gereblyével készítettük elő a jelentős mennyiségű fűmagot kézzel szórtuk el. Az öt fajtából négyre még emlékszem: réti csenkesz, vörös lóhere, tarackos tippan és angol perje. „Sportkeverék” akkor még nem létezett. Újabb 10 cm-es földborítás következett, a tömörítéshez Lógó András szerzett egy régi lovas hengert, amit felváltva húzott két ember. A legnagyobb gondot az öntözés jelentette. A keléshez az égiek még segítettek május végi és június eleji esővel, de ez a talaj máig nagymennyiségű vizet igényel. A megoldást az „Aranykalász” Tsz. Elnökének, Szerletics Pali bácsinak a meggyőzése hozta. Hozzájárulásával „megcsapoltuk” a Tsz. Palántanevelőjéhez kiépített vezetéket, amelyben a Kanálisból szivattyúzták a vizet. A baj az volt, hogy a palántást és a pályát nem lehetett egyidejűleg öntözni, s az aszályos hetekben el kellett dönteni, melyik a fontosabb, s ebből több vita adódott. Szerencsére a víztartályt egy szurkolónk kezelte, s ő a dilemmát feloldotta. 1969 májusában eljutottunk az első kaszálásig. Az állami gazdaságtól kaptunk két fűnyíró gépet, s a gondos munka eredményeként 1970 nyarán kifogástalan pázsit fogadta a Dunaújváros NB-I-es csapatát az ünnepélyes pályaavatásra, amelyen a közel 800 nézőt nem törte le a 4:0-s vereség. A legtöbben akkor láttak először első osztályú csapatot. A gyepszőnyeg pedig bevált, máig szolgálja a csapatot. A füvesítés ideje alatt először Érsekcsanád adott otthont a Sükösdieknek, majd egy kisméretű, de bajnoki mérkőzésekre alkalmas pályát készítettünk a jelenlegi főpálya végében, arra merőlegesen. A nagy munkával egyidejűleg folyt a csapat építése is. Az 1970-71-es Bajai Járási I. osztályú bajnokságban a felnőtt csapat a 6., az ifjúsági a 4. helyen végzett. Az igazi nagy lépés ezután következett: a felnőtt csapatunk Nagy Ferenc, ifjúsági csapatunk Bujdosó Márton edzők vezetésével megnyerte az 1971-72. évi Bajai Járási I. osztályú Bajnokságot és felkerült a megyei II. osztályba. A felnőttek 85:22-es gólaránnyal, 42 ponttal a 38 pontos Hercegszántó, az ifjúságiak kimagasló, 108:14-es gólaránnyal, 42 ponttal, veretlenül nyertek a Bajai Vasas MTE II. előtt.

A kettős siker nagyban erősítette a csapat és a vezetők hitét a továbbiakra. Az 1972 júniusi díjkiosztó ünnepségen Baján Bada Pál járási sportfelügyelő méltatta a sükösdi teljesítményt, s köszöntőjét azzal zárta, hogy kétszer látta ezt a nagyon fiatal és tehetséges gárdát (Nemesnádudvar ellen 3:0, Dávod ellen 5:0) s nincs kétsége afelől, hogy a Sükösdiek jó úton járnak, s hallani fogunk még róluk! A jövőbe látott!

Varsányi József

A felnőtt bajnokcsapat 1970-71

Álló sor, balról jobbra: Lógó András, Kovács Mihály, Dózsa János, Nagy Kálmán, Kádár Miklós, Marusa József, Nagy Ferenc edző.

Guggolnak: Bajai Péter, Kollár András, Páncsics József, Bogárdi László, Szabó Antal (Johstone), Németh József, Szente István. Hiányzik: Katus Sándor.

Az ifjúsági bajnokcsapat

Balról jobbra: Varsányi József vezető, Takács Lajos, Balázs Lajos, Radics János, Radics József, Sánta László, Balázs István, Radics József, Szerletics György, Bujdosó Márton edző, Borsay Győző vezető.

Guggolnak: Lógó András vezető, Marusa István, Aladics Mátyás, Tóth László, Jagicza János, Radics Mihály, Sudár József.

Varsányi József